Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
Justicia- Az igazság vak!
Valójában nem vak. Ez egy jelkép, ami azt jelenti, hogy az igazságot ne befolyásolja hatalom, pénz vagy gyengeség. Az igazságban a pártatlanság a legfontosabb! Ezért ábrázolják szemkötővel az igazság istennőjét.
Apró gyermekkorom óta az igazság bajnoka vagyok. Talán a viszontagságos gyermekkori részletek tettek ilyenné, de lehet hogy eleve ezzel a "programmal" születtem. Mindenesetre soha nem tűrtem az igazságtalanságot. Nem csak magamra vonatkoztatva, hanem bárkire nézve.
Engem mélységesen felzaklat amikor egy szülő megüti a gyermekét. Nem érdekel mi volt a motivációja, igazságtalannak tartom a védtelent bántani. Ugyanezen okokból nem bírom ha az állatokat bántják. Valójában szerintem senki nem érdemli meg, hogy igazságtalanul bántsák.
Létezhetnek olyan helyzetek, amikor a másik valami olyat követ el a sérelmünkre, amit nehéz megemészteni, de akkor is első sorban magunkba kell nézni és elgondolkodni:
Miért történik most ez velem?
Mielőtt tovább mennék, tisztázzuk ismét -lásd korábbi írásaimat- hogy nem létezik olyan, hogy valaki vagy valami rád küldi "Isten haragját". Csak olyan van, hogy valamiért mi magunk hoztuk ezt az életünkbe.
Innentől pedig rögtön érdekessé válik hogy mi alapján vádolunk meg másokat! Biztosak vagyunk benne hogy látjuk a teljes igazságot? Minden felet meghallgattunk? Ismerjük az összes álláspontot mielőtt ítélkezünk?
Ne ítélj, hogy ne ítéltess! ...avagy
Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek!
Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.
Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát?
Talán azért, mert engem annyira foglalkoztat ez a téma, de folyamatosan ilyen igazságtalanság szituációban találom magam. Lépten nyomon igazságtalanságokba botlok. Mit csinálok? Üvöltözöm? Hisztizem? Másokra mutogatok? - NEM! Rendre elgondolkodom miért történik most mindez?
Voltak olyan szituációk az életemben amire azt gondoltam ezt soha nem fogom elfogadni, megérteni. De kivétel nélkül minden esetben bebizonyosodott, hogy napok, hetek, évek múltán mégis megértettem, hogy akkor, mi, miért történt velem.
(pl valakinek az elvesztése nyilván nem nekünk szól, nem nekünk üzenet. Ez inkább az Ő személyes dolga. Tudom jó lenne hinni hogy mindenhez közünk van, de ez sem igaz. Ahogy mondani szoktam, az Élet nem fekete vagy fehér, hanem sokszor zöld)
Egy szomorú -kissé hosszú- példám, életem legnagyobb csalódásáról:
Volt egy klinikám ahol olyan modern gépekkel igyekeztünk dolgozni, amely messze meghaladja a korát. Olyan állapotfelméréseket végeztek az orvosok (nem én!) amelyek messze előre kimutatták a sejtszinten lévő elektromos eltéréseket. Ezekből az eltérésekből lehet a későbbiek során pl tumor. Rengeteget dolgoztam annak érdekében hogy ezek az eljárások Magyarországon is elérhetőek legyenek, és rengeteg orvossal tárgyaltam emiatt. Nehéz volt megtalálni azokat az orvosokat, akiknek végül kifizettem ezt a speciálist képzést annak érdekében hogy az emberek ne haljanak meg idő előtt. Rengeteg mérést ingyen végeztünk, hogy népszerüsítsük ezeket a technikákat itthon. A gépek között volt egy, amely az emlőszövetet vizsgálta. Rendkívül korai szakaszában mutatta ki az elektromos elváltozásokat. Több nő volt akit tovább küldtünk vizsgálatokra mert az eredményei nem voltak megnyugtatóak. Mivel az orvos aki dolgozott ezzel a berendezéssel messze a legjobb a szakmájában, bátran támaszkodtam diagnosztikai képességére hiszen én nem vagyok orvos, nem dolgom a diagnosztizálás. Én természetgyógyász és lélekgyógyász vagyok. A dolgom hogyha baj van, akkor segítsek meggyógyulni. Szóval szerencsére a legtöbb lelet jó lett, volt egy két rossz eredmény is. Az orvos szakvéleményt adott a továbbiakról. Beutalta további vizsgálatra vagy jó eredmény esetén nem irt ki további teendőt. Mivel nálunk nem volt a további vizsgálatokhoz lehetőség ezért az orvosom minden kérdéses klienst magához hívott be a SOTE klinikára vagy a magánrendelésére, attól függően milyen vizsgálatokra volt szükség. A rossz leletek között volt egy hölgy aki úgy gondolta nem megy tovább az orvoshoz más vizsgálatokra, mert a gépeink úgysem "jók". Mit mondjak? Én nem győzködhetek senkit semmiről. Megkapta a leletet amin rajta volt hogy van egy komolyabb eltérés az egyik emlőszövetben és 3 hónapon belül kontroll és további vizsgálat szükséges. Sajnos nem ment sem kontrollra sem további vizsgálatra csak jóval később, máshova. De ezekről már csak fél információim vannak, mivel nem engem keresett meg akkor. Egyszer kaptam tőle egy eléggé rágalmazó levelet, amiben leszedte rólam a keresztvizet mert kiderült rákos. Emlőrákja van. Szerinte én voltam a hibás. Én! Aki egyrészről nem orvos vagyok, nem diagnosztizáltam őt, nem végeztem rajta semmilyen vizsgálatot, csak tulajdonosa voltam egy intézménynek amelyben megfordult és amely intézmény és orvos által adott zárójelentést nem vett figyelembe. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sirt, mert szomorú voltam hogy ilyen beteg lett. De én ugye eleve úgy gondolkodom hogy minden betegség egy életfaladat számunkra., és nem véletlen. Másrészről bebizonyosodott újfent hogy a gépeink igenis megbizhatóak mert kimutatták előre a problémát. Akkor beszéltem az orvosommal aki biztosított róla hogy Ő mindent megtett annak érdekében hogy ez a hölgy időben tegyen még valamit, mielőtt még "nem késő", de nem tett. Borzasztó érzés volt. Nem érdekelt hogy teljesen igaztalanul vádol engem, hiszen tudtam hogy mi mindent megtettünk. Sok rákos fordult már meg nálam, és bizony sokszor láttam hogy mindenkit vádolnak betegségükért, csak önmagukat nem. Ez olyan mintha a diagnoszta miatt lennél beteg... Ettől függetlenül zavart. Válaszoltam is neki és leirtam a gondolataimat. Nem védekeztem, mert nem volt miért. Ugyanakkor a közös ismerőseink is elfordultak tőlem. Olyanok, akik addig naponta, hetente irogattak. Egyiküktől még kaptam is egy levelet amiben szintén én és az "én gépeim" voltak a hibásak. Mélyen elszomorított, hogy olyan emberek sem nézik meg mindkét oldalt, akikről pedig feltételeztem volna. Akkor már elfogadtam ezt a helyzetet és elemeztem hogy miért történik mindez. Arra jutottam, hogy nem feladatom rákosokkal foglalkozni mert az a sok mások ellen irányuló harag ami bennük van, nem az én energetikai köröm, és nem tudok vele mit kezdeni. Ezért a gépeket már más üzemelteti, és az orvosokkal sem dolgozom többé annak érdekében hogy a rákos betegeket megmentsük. Ugyanis csak azt lehet megmenteni aki hagyja magát. Én viszont nem bírom az igazságtalanságot. Itt a kör bezárul. Ma ha megkeres valaki ilyen betegséggel, segítek neki de csak a saját szintemen és csak akkor ha úgy érzem tudunk majd együtt dolgozni. Akkor ez a szituáció az életemet vágta ketté, mert az a klinika volt a mindenem. Abban láttam a jövőt, azt hittem ez lesz életem főműve. Egy hely, ahol az emberek alternativ módon megoldhatják problémáikat. Nálam az orvosok nem hordtak fehér köpenyt, nem volt kórházi feeling. Senki nem félt... Sajnos ez a hölgy időközben meghalt. Kb 2 évvel a diagnózis után. Kemoterápiát alkalmaztak nála és soha nem beszéltünk többet se vele, sem azokkal az emberekkel akik a közös "barátaink" voltak. Soha nem kérdezte meg hogy erre a problémára milyen megoldásokat ismerek, annak ellenére hogy Ő is és közös barátaink is tudták, ezen a területen kimagasló ismeretekkel rendelkezem. Mindezek ellenére van több hölgy aki túlélte ezt a betegséget a segítségünnkel. Mert ugyanakkor kapott általunk mért diagnózissal észbe kapott, elment további vizsgálatokra akkor, nem hónapokkal később és egy műtét megmentette az életét. Mindegyiknek ajánlottam olyan terapeutát aki a biológiai daganatkezelésben az egyik legjobb, mindegyik alkalmazta az ott hallottakat és ma mindegyik él. Ennek ellenére ez az egyetlen eset az, ami eszembe jut, ha a klinikára gondolok. Nem tartom igazságosnak ami velem történt, de azt sem, hogy valaki meghalt azért mert nem tudtuk eléggé komolyan elhitetni vele hogy itt az ideje megváltozni. Nem szabad tovább várni. Lehet erőszakosabbnak kellett volna lenni vele és hivogatni miért nem tesz már semmit... De lehet ennek így kellett lennie, hiszen ez az Ő élete....volt! Ő döntött így, a legjobb tudásának fényében. Remélem hogy odaát megtalálta azt, amit annyira keresett. Mert aki rákos lesz, az tele van elfojtott fájdalommal. Az az ember nem őszinte, mert vagy nem tud az lenni, vagy nem akar. De a rák vastörvényének egyik pontja, és talán a legfontosabb: Az egyedül, elszigetelten megélt dráma! Számomra ebből az egészből a lényeg, hogy dolgunk volt egymással. Ha nem lett volna, soha nem találkozunk. Nem úgy történt ahogy az ember elképzeli csendes gyertyafényes estéken, de el kell fogadnom. Az Ő reakciója teljesen érthető, mert egy félelemtől átitatott ember sokmindent mond, gondol, amit nem lát tisztán. De azok az emberek akik emiatt ma úgy tekintenek rám, mintha nem is ismernének, annak ellenére hogy anno szivesen fogadták a segítségeimet, szerintem furcsák. Kívánom, hogy minden Buddha áldása kísérjen útján mindazt, aki megszakította vagy megszakítja földi létét, és kívánom, hogy megértse mindenki, a halál, betegség nem másokon múlik hanem önmagunk tevékenységének eredménye. Senki mást nem hibáztathatunk érte! Nekem is súlyos tapasztalat, ami végig fog kísérni az életemen.
Megosztás a facebookon
Rendkívül sokszor találkoztam és találkozom az ügyfeleim által a Világot mozgató nagy kérdésekkel, gondolatokkal. Amikor bizonytalanok Önmagukkal és a Világban betöltött szerepükkel kapcsolatban. Ez a belső bizonytalanság felléphet egy trauma után, bizonyos élethelyzetek következtében, lakhely változáskor, párkapcsolat felbomlása után, vagy indulhat szimplán belső önbizalomhiány miatt is, amikor már semmiben sem vagyunk biztosak.
- Most mihez kezdjek?
- Mit csináljak?
- Mi a nekem való munka?
Többféle aspektusban is találkoztam ezzekkel a problémával.
A következő nagyon fontos kérdés, hogy
MI A MOTIVÁCIÓNK?
Az igazság az, hogy mivel a Világ állandóan változik és benne természetesen mi is, a motivációnk egy egy témára is változnak. Hiba lenne kimondani, hogy ezért vagy azért akarom elérni ezt vagy azt. Mert minden állításom csak abban az adott pillanatban lenne igaz, arra az adott élethelyzetre.
De aztán jön egy telefon, olvasok valamit egy könyvben vagy megszáll az ihlet, és az addig sziklaszilárdnak hitt elképzeléseim köddé válnak. Egyetlen másodperc tört részének leforgása alatt.
S ha már itt tartunk...
Nos, mindent az időhöz kötünk. Hogy mikorra érjünk el egy célt, hogy mikorra akarjuk beteljesíteni saját elvárásainkat, de az idő határozza meg a mindennapjainkat, mert időre kell a gyereket iskolába vinni, időre kell dolgozni menni, idő alatt készül el az étel, ideje van annak is amíg élünk....
Közben pedig IDŐ NEM LÉTEZIK!
Az időt az ember alkotta, és ma is vannak olyan helyek ahol nem alkalmazzák.
Az őserdők mélyén nem azt mondják hogy reggel 6.20-kor indulunk vadászni, hanem hogy napfelkeltekor, legyen az bármikor....ma ekkor,holnap akkor....de hiszik hogy lesz, ezért mindegy annak számlálása.
Tibetben sem használják az időt ily módon.
Holnap találkozunk! -mondja a mester.
De holnap mikor? -kérdi az ifjú szerzetes
Amikor eljött az idő. -mondja a mester
Az mikor lesz? -Kérdi a szerzetes
Tudni fogod! -mondja a mester
Ennyi!
Hiszen mindennek megvan az ideje. Születésnek, halálnak is!
Számlálgathatjuk, de érdemes?
Azt mondjuk, Élt 94 évet!
Klassz.
Azt gondoljuk: De jó neki! Ez már nagyon szép életkor!
Csakhogy az Ő élete maga volt a nehézség. Életének utolsó 50 éve!!! canossa járás volt!
Most is irigyeljük?
Van hogy azt látjuk, valaki csak heteket töltött a Földön és tovább ment...
Azt gondoljuk: Ez borzasztó! Milyen fiatalon kellett elmennie.
De mi lenne ha tudnánk, hogy maradhatott volna még, de pokoli testi betegségekkel kellett volna leélni az életet? Ha csak a szenvedés lett volna az osztályrésze?
Persze ezek mind csak teóriák. És az Élet pontosan erről szól.
SEMMI SINCS KŐBE VÉSVE, CSAK EGY!
AKI MEGSZÜLETETT, AZ MEG IS FOG HALNI EGYSZER!
Gondoljunk bele, hogy az Élet egyetlen nagy igazsága mennyire szomorúan hangzik. De miért szomorú ez?
Azért mert az ember, eredendően fél attól, amit nem ismer...
Azt pedig valójában senki sem tudja hogy mi van a halál után...
Tényleg van mennyország? vagy pokol? létezik a reinkarnáció? vannak angyalok? van egy magasabb hatalom?
MI LESZ VELEM AMIKOR NEM LESZEK?
Az emberek többsége ettől való félelmében próbálja mérni az időt, próbálja a lehető "legjobban" élni az életét, próbál meg mindent, hogy ne kelljen az elmúlásra gondolni és arra, vajon lesz e megmérettetés a halál után, vajon számonkérik e majd tetteinket, és megítélnek e úgy, mint itt lent a Földön?
Az én nézőpontom kissé más...
Szerintem minden itt van a Földön! Pokol, Mennyország és "sima" létezés! Ez egy bolygó, tele játékokkal. Amolyan óriási játszótér kicsiknek és nagyoknak. Csakhogy itt nem a klasszikus mászókák és hinták, csúzdák vannak, hanem élethelyzetek, bioszkafanderek (emberi test) amelyekbe belebújunk mint egy jelmezbe, és próbáljuk eljátszani a szerepet. Ami érdekessé teszi a játékot, hogy nem kapunk szövegkönyvet. (ez lenne a szabad akarat) Tehát úgy kapok visszajelzéseket hogy jól játszom e, hogy milyen az életem.
Megvan-e mindenem amire vágyok?
Boldog vagyok-e?
Hasznos vagyok-e mikro- és makro szinten?
Egészséges vagyok-e?
Ha a válaszok IGEN-ek, akkor adj egy ötöst, és vigadjunk, mert Te bizony beletrafáltál az életfeladatodba, azaz a játszótéri munkádba! Ha viszont nem, akkor érdemes elgondolkodnod, meddig alakultak jól a dolgok és honnan datálod a tévutat? Ott lesz a megoldókulcs, a sikeres életedhez!
Néhány embernél előfordul, hogy még soha de soha nem érezte úgy, hogy jól mennének a dolgai! Hát ebben az esetben érdemes karmikus szálakat keresni mert bizony lehetséges, hogy egy előző szektoros játékod balul sült el és most annak iszogatod a levét! Tudom hogy ez cseppet sem vigasz, de nem is annak szántam. Ezek csupán abban segítenek téged, hogy megértsd
Soha semmi nem történik véletlenül! Minden jelenlegi élethelyzetet saját magadnak köszönhetsz meg!
De most ne keseredj el! Ez nem rossz hír! Ugyanis ha mi rontottuk el, akkor mi is tudjuk megjavítani, nem igaz? Az egyetlen dolog amivel az ember nem tud mit kezdeni, az az ismeretlen! De ha van ismereted, ha van tudásod, rálátásod, akkor képességed is van arra hogy változtass rajta!
..és akkor térjünk vissza az eredeti kérdésekhez!
-Most mihez kezdjek? Mit csináljak? Mi a nekem való "munka" vagy bármi?
Ismerd fel a helyzetet amiben benne vagy!
Lásd meg benne a saját szerepedet, azaz hogy mi az amit te tettél azért hogy így legyen?
Nézd meg mit tehetnél hogy más legyen?
Gondold végig, miért nem teszed?
Mi a motivációd és mitől félsz?
A legvégén pedig tedd fel magadnak őszintén a kérdést!
Tényleg fontos ez nekem? Tényleg számít? Tényleg ettől lennék boldog?
Ha a válasz nem, akkor menj tovább, más utakra.
De ha igen, akkor LÉPJ A TETTEK MEZEJÉRE!
De soha ne feledd!
Mindig minden állandóan változik! Te is! És a most adott válaszaid is!
Ezért soha ne ostorozd magad!
Játszani jöttél, hát játssz!
...és ne mérd az időt, úgysem létezik!
Tapasztalj, okosodj, szerezz minél több bölcsességet, hogy egyszer majd úgy élhesd az Életed ahogy szeretnéd!
Ha pedig azon kevesek közé tartozol aki már úgy éli, akkor üdvözöllek a klubbomban!
Vendégem vagy egy kávéra! Keress meg!
Megosztás a facebookonAhogy öregszem - 45 múltam - egyre szentimentálisabb vagyok.
Nálam ez nem úgy jelenik meg, hogy egyre többet ücsörgök mélázva magam elé, hanem hogy egyre inkább rácsodálkozom a Világra, vajon mi, miért van benne.
Nagyon régóta foglalkoztat az emberi lélek....általános iskolás korom óta figyelem az embereket, a tetteiket, a mondanivalójukat és az ellentmondásaikat. UFO voltam akkor is, és vagyok talán most is. Volt hogy zavart, volt hogy nem....ez ma is így van.
Vannak napok amikor örülök hogy "más" vagyok, hogy olyan képességek birtokában vagyok, amelyek számomra az életet rendkívül megkönnyítik....
De van hogy átoknak tekintem, mert olyat is tudok amit nem szeretnék...
A tisztánérző emberek ismérve, hogy a másik szándékát érzik egyértelműen...mondhatni a szavak mögé látnak. Ezért sokszor sokkal többet tudnak mint szeretnének. Főleg ebben a korszakban nehéz, amikor olyan sok a sötét gondolat.
De én tényleg hiszek abban, hogy soha, semmi nincs véletlenül. Igy ez sem. Semmi rossz, nem történhet cél nélkül. Nekem számtalan olyan élményem volt, halálközeli élményem is, amelykor a pokolba kívántam mindent.... de mindig tudtam hogy a dolgok nem véletlenül történnek velem.
S ha velem sem, akkor másokkal sem.
Mindig is értetlenül tekintettem a hazug, számító, gonosz emberekre, akik anélkül ítélnek, hogy minden információ birtokában lennének. Mert Ők "tudják"! Ők az okozói a háborúknak, a szegénységnek, az egymás ellen fordulásnak.
Onnan ismerheted meg őket, hogy a dolgaik nem állnak jól! Nem tudnak szintet tartani. Csak papolnak a sikerről, az elfogadásról, a tiszta feltétel nélküli szeretetről, de fogalmuk sincs róla mi az. Mindenkiben hibát látnak, egyfolytában ömlik belőlük az önsajnálat, és mások hibáztatása.
Eszükbe sem jut, hogy az életükért Ők maguk a felelősek! Nem azért történik velem ez vagy az, mert Te "megátkoztál" vagy rosszat tettél nekem....hanem mert én behívtam ezt az életembe! A tetteimmel, a lelkemben lévő zavartsággal...
Soha nem kintről befele, hanem belülről kifele!!!
Mert hogy ők a "tökéletesek"! A "különleges" faj.... Hát volt már ilyen a történelem során, és tudjuk hova vezetett... Nem hiszem, hogy erre lenne szüksége a Világnak, és az ilyen emberek előbbre mozdítanának bármit.
De mégis vannak! ...akkor ezek szerint szükség van rájuk is....MIÉRT?
Mert csak akkor tudod igazán, hogy mennyire vagy jó, ha van összehasonlítási alapod!
Csak akkor változhatsz jó irányba, ha tudod, hogy mi a jó irány!
Ehhez mindenképpen látnod kell az ellenpontot is. Sőt! Sokszor meg kell tapasztalnod! Fájdalmas tapasztalások ezek, de csak ezek visznek feljebb.
Képzeld el hogy nincsenek ilyen "szarkavaró" emberek, és minden makulátlanul tiszta! Klassz érzés... én is szoktam róla ábrándozni...de legyünk őszinték...ha nincs sohasem vihar, és mindig ezerrel napsütés van, akkor tudjuk értékelni? Csudákat! Megszokjuk és beleununk!
Elkezdjük magunkat kényelmetlenül érezni, mert valami hiányzik...
Ez pedig a VÁLTOZÁS!
Na akkor! Ha mindenképp kellenek ilyen csodabogármindenbencsakarosszatlátomúgyistevagyahibás emberek, akkor nem klassz érzés hogy nem Te vagy az?
Na ugye, hogy mindennek van jó oldala!
Több mint 10 éves lélekgyógyász és természetgyógyász tapasztalattal a hátam mögött.Sikeres vállalkozóként.Anyaként és feleségként.... a hétköznapokról, amik sokszor nem is olyan egyszerűek...
